Testo Darabokra Szakítod A Szívemet

Bennem ég a vágy, fellobban még a láz, mond, el merre jársz. Szívemben olvad a jég, te vagy a nap és az éj, legyen úgy, ahogy rég. Tudom, hogy nem ez a vég, tudom, hogy féltesz még, Hittem, hogy te vagy a cél, ami éltet rég, Álmomban velem vagy még, Azt hittük sosem elég, De elmentél. Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj, Minden mozdulatom benned él tovább, Szívem téged soha el nem enged már, Még mindig rád vár! Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj, Minden mozdulatod bennem él tovább, Hogyha menned kell, hát miért is maradnál, Most már sírni kár! Tomboló viharként pereg az élet még, egyedül félek én. Azt írta nekem a sors, hogy újból átkarolsz, csak gyere és szólj! Tudod, hogy nem ez a vég, tudom, hogy féltesz még, Hittem, hogy te vagy a cél, ami éltet rég, Álmomban velem vagy még, Azt hittük sosem elég, De elmentél. Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj, Minden mozdulatom benned él tovább, Szívem téged soha el nem enged már, Még mindig rád vár! Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj, Minden mozdulatod bennem él tovább, Hogyha menned kell, hát miért is maradnál, Most már sírni kár! Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj, Minden mozdulatom benned él tovább, Szívem téged soha el nem enged már, Még mindig rád vár! Darabokra... ...most már sírni kár!