Testo Ég a házunk

A házunk ég, talán az egész ég!
De nem biztos, nem biztos semmi se még.
Csináltunk, valamit már megcsináltunk,
De nem biztos, nem, hogy a végére járunk.

Ég, ég, ég,
Fényt, fényt, fényt,
Ennyi korom után!
A felelõség persze nagy teher,
S a vonat elé feküdni senki se mer.
Mit kérsz tõlem? Mit vársz tõlem?
A szobám falára egy kérdõjelet véstem!

Az agyam: ég, ég, ég,
mert fél, fél, fél,
Ennyi duma után.



Lehunyom szemem és fázom.
Lázlapom görbéje rég az egekig ér,
az egész ennyit ér! Néhány hét és még néhány év,
És ott leszünk újra a legelején.
Menetelünk együtt csodákra várva,
Néhány hét és még néhány év.

A dolgok ára, ma még néhány könnycsepp,
De holnap, ha zokogunk, az is kevés lesz.
Generációnk sapkáját szemébe húzza,
S minden baját a másikra fogja.

Fél, fél, fél,
Ma még csak: kér, kér, kér
Ennyi korom után!