Testo Egek Felé Kiáltottam

Soha nem láttam még, hol kel föl a nap, Soha nem aludtam át, éjszakáimat. Hínárszálak húztak le a mélybe, Önmagam állítottam félre. Zárt ajtókat nyitottam ki másnak, Nem hívtak barátnak, és nem hívtak társnak, A lenyugvó nap mindig máshol ért, Ezer színével borult rám az éj. Rám zuhant minden, minden, mi nem kellett másnak, Rossz íze lett a sötét, a sötét éjszakáknak. Ref.: Életemben sok mindent megpróbáltam, Külvárosok elõttem, utánam. Az egek felé kiáltottam, Rosszat soha nem akartam.